2017. június 26., hétfő

Kalandra fel! – kis meglepetéssel



Tegnap elküldtem a regénypályázat anyagát, és mivel a feltételek között szerepel, hogy a blogon megjelenés nem kizáró ok, ezért úgy gondoltam, egy rövid részletben, bemutatom nektek J. V. B. -t azaz Joshua Vernon Bradfordot és a történet további két főszereplőjét Petit és Gittát. A bejegyzés másik apropója, hogy a történet szerint Josh-nak épp ma, vagyis június 26-án van a születésnapja...
Forrás: Wikipedia commons
 – Peti – suttogta Gitta, és az utcára mutogatott. – Azt hiszem, ő lesz az – már szaladt is ki a konyhából, az asztalon hagyva az öntözőkannát. Peti az udvaron érte utol, Gitta a fekete kovácsoltvas kapu innenső oldaláról nézett fel az utcán álló magas, motoros ruhás alakra.
– Hi, I’m Josh!  – mondta az érkező, miután levette a bukósisakot. Peti kissé megkésve biccentett, mert első pillanatban meghökkent a dús és hosszú gesztenyebarna szakáll láttán, ami eltakarta a férfi arcát és motoros dzsekije gallérját is. A szakállánál sötétebb barna vállig érő haját eredetileg hátraköthette, de sok tincs már kiszabadult. Hátán nyersbőr tokban egy gitár függött.
Úgy tűnt, Gitta nem sok hajlandóságot mutat arra, hogy beengedje, a köszönést egyáltalán nem viszonozta, sőt meg sem mozdult, bénultan állt, kezével a kilincsen. Peti kíváncsi lett volna az arcára.
A csend kezdett hosszúra nyúlni. A férfi közben levette a kesztyűjét, és beletette a bukósisakba. Végigsimított nagy bajuszán. Szinte minden ujján vastag ezüstgyűrűk csillogtak, és mindkét kézfején tetoválás látszott. Peti megfogta a húga vállát.
– Bocsánat! – dadogta a lány, és félreállt az útból. Peti elfordította a kulcsot, kinyitotta a kaput.
– Te vagy Pete? – kérdezte a vendég angolul, és a kezét nyújtotta.
Peti bólintott. Miközben kezet ráztak, már látta, hogy a szemben lakó hatéves ikerfiúk a saját kerítésük mögött lökdösődve a sötétkék Indian Chief Vintage-t csodálják.
– Peti – jött meg végre Gitta hangja. – Tüntessük el innen gyorsan, mert két percen belül a fél utca el kezd füvet nyírni, vagy kerítést festeni, és még a macskákat is kiviszik sétáltatni. – Gitta udvariasan Josh-ra mosolyogott, aki viszonozta a mosolyt, bár nagy bajusza eltakarta a felső ajkát és a szájszegletét.
– Nekem is elmondod, miről van szó? – kérdezte angolul, most már határozottan látszott a mosolya.
– Gyere be! – intett felé Gitta, angolra váltva. Amikor Josh a kapun belül volt, a lány sóhajtott.
– Behozhatnám a járgányt?
– Vissza ne menj az utcára! – szaladt ki Gitta száján, ismét magyarul.
– Persze, hozd csak! – szólt Peti angolul. Értetlenkedő, dühös pillantást vetett a húgára, majd a visszaforduló amerikai után futott.
Gitta tévedett, senki nem kezdett alibi tevékenységbe. A szomszédok a kapuban, a kerítés mögött állva, vagy a házuk ablakában lógva nyíltan bámulták a nagyszakállú férfit vagy a motorját, ki melyiket találta vonzóbbnak.  
Úgy tűnt, Josh-t egyáltalán nem zavarja, hogy figyelik, sőt könnyedén felvette a szemkontaktus bármelyik nézelődő utcabelivel. A kapcsolatteremtés itt megrekedt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése