2016. december 20., kedd

Az olvasás csodája - az olvasó hatalma

Kép forrása: Pixabay




(A szövegben 18+ szavak vannak.)
Valami történik végre a könyvpiacon. A Könymolyképző után a Libri is magyar szerzőket keres. Korábban az Ulpiusnak volt már ilyen kezdeményezése, sőt a Kossuth Kiadónak is, bizonyára másoknak is, de nekem ezek tűntek fel. Talán véget ér a piac által ránk kényszerített zsánerkorszak. Úgy másfél éve  A zsánerek, a szivárvány és én  című bejegyzésben már írtam zsánerkönyvekhez való viszonyomról. Ha belegondolunk, világirodalmi szinten eddig sem a zsánerkönyvek lettek igazán sikeresek, hanem az igényesen kidolgozott, egyéni ötletek (csak az utolsó két nagy: Harry Potter, Trónok harca). Az agyon reklámozott fércművekről pedig a végén mindenki ki merte mondani a véleményét, és az irodalomnál maradva kiderült, hogy  "A király meztelen!" 
Korábban a művészeti iskolákban (festészetben, szobrászatban, költészetben) nem az volt a lényeg, hogy mindenki ugyanazt mázolja (már bocsánat a szóhasználatért), de az irodalomban most ez van. Ami korábban plágiumgyanús volt, az ma elvárás. Ha az éppen befutott főhős veri a nőket és szürke, akkor a következő hónapban megjelenő könyvben a főhős kötelezően rugdossa a nőket és legyen barna. A könyvek hőseinek legyen kedvenc szava, kedvenc autója és parfümmárkája, újszerű frizurája, hogy követni lehessen, és igyon valami népszerű teát, hogy teázót is nyithassanak a nevével. Az már másodlagos, hogy a szövegben tőmondatok vannak, a trágárság és a nyílt szexualitás menő, a hosszú mondatok, a részletes leírás unalmas, a jelzők és a  határozók használata ciki és illetlen (a vagina és a farok nem). A "mondta" helyet más szót nem illik párbeszédben használni. Ha magyar vagy, lehetőleg próbálj angolosan fogalmazni, mert úgy könnyebben fordítanak majd, hogy az amerikai piacra is bekerülhess. Hahaha!
"Sajnos", ha valakit olvasóvá neveltek, vagy azzá vált, előbb-utóbb a reklámozott könyveken kívül más "(szép-), (magas)" irodalmat is a kezébe vesz, és rájön, hogy a utóbbi években megjelenő bestsellerek nem képesek felvenni a versenyt bizonyos, kortalan könyvekkel. 
A művészet bármely ágában dominálhat a pénz, a piac - látszólag, de a katarzist, az élményt csak lélekben lehet megélni. És ha valaki egyszer rátalált, mindig keresi majd, és a bestsellerlistáktól függetlenül, sőt idővel azokat figyelmen kívül hagyva, rá is fog találni.

Végül egy idézet, mely engem rabul ejtett:

"Csak azt tudom, hogy valami unszoló, rejtelmes hatalom ösztökél régóta tollhoz, kalamárishoz. Néha szinte látni vélem. Az alakja: köd, a lelke: sejtelem, a története: derengés. És mégis néha szinte élő valóságnak érzem." (Vitéz Somogyvári Gyula)

mert nálam egy történet akkor éri el a célját, ha "élő valóságnak érzem".